A felmorzsolódási és beolvadási folyamatot asszimilációnak szoktuk nevezni, ami a vegyes házasságok kohójában megy végbe. A vegyes házasságokat önmagukba véve nem lehet kárhoztatni, hiszen azok a népek közeledését is szolgálhatják. A gondot az jelenti, ha a vegyes házasságban élők közül az alacsonyabb társadalmi presztízzsel rendelkező fél – a „békesség kedvéért” – előbb nyelvet, majd identitást cserél. Vajdaságban hosszú évtizedek óta ez történik: a vegyes házasságok a szerb nép térhódításának és a más népek, köztük a magyarok, beolvasztásának az eszközét jelentik. Ebből a helyzetből adódóan számos kérdés merül fel. Vajon mekkora szerepet játszik a párválasztásban a nemzeti hovatartozás? Hány magyar lány köt – a könnyebb boldogulás és társadalmi felemelkedés reményében – szerb nemzetiségű személlyel házasságot? Megfigyelhető-e ezen a téren valamilyen különbség a férfiak és nők között? Csak a nőkre jellemző viselkedésforma ez, vagy a férfiakra is jellemző? Érvényesül-e az „evolúciós elv”, miszerint a nők igyekszenek olyan férfit választani maguknak, aki az adott körülmények között nagyobb anyagi és egyéb biztonságot tud nyújtani számukra?
Észak-Bácskában a felmérés kezdeti időpontjában, az 1991-ben kötött 2600 házasságból 57 esetben szerb lány magyar férjet választott, 45 pedig horvát nemzetiségűt, ugyanakkor 106 magyar lány ment férjhez szerb fiatalemberhez, 76-an pedig horváthoz. Ha figyelembe vesszük a népességen belüli nemzetiségi arányokat, azt kell mondanunk, hogy a magyar nők öt és félszer annyian választanak szerb házastársat maguknak, mint a szerb nők magyart. A magyarság asszimilálódása tehát egyértelmű.
A magyar nők abszolút többsége azonban nem szerb, hanem magyar férfihoz megy feleségül. Az általam vizsgált populációban például, amelyre a Tisza mentén többségben élő magyarok sajátosságai a jellemzőek, a nők 19, a férfiak 15 százaléka választott más nemzetiségű házastársat. A vegyes házasságok aránya meglehetősen magas, ez azonban – tekintettel a nemek közötti hasonlóságra – nem az „evolúciós elv” érvényesülésére utal, hanem a kisebbségekre nehezedő politikai és gazdasági nyomásra. A jobb élet és a társadalmi felemelkedés reményében nemcsak a magyar nők igyekszenek a domináns nép tagjai közül házastársat választani maguknak, hanem a magyar férfiak is.