A világon mindenre van „tudományos” magyarázat, így erre is. A párválasztás „evolúciós” elmélete szerint ugyanis a férfiak és a nők más-más szempontok szerint házasodnak. A nők, mondják, „ösztönösen” olyan férfit választanak maguknak, aki más férfiaknál nagyobb anyagi és egyéb biztonságot tud nyújtani számukra. A férfiakra viszont „genetikailag” a fiatal és csinos nők vannak nagy hatással. Ennek a vonzerőnek az evolúciós magyarázata az, hogy a fiatalság és a szépség a férfiak szemében a termékenység és a kicsattanó egészség jele. A nő ragyogó szeme, bársonyos bőre, fényes haja, rózsás arca gyermekszülésre való hajlandóságot sejtet, ennek pedig a férfiak tudvalevően nem tudnak ellenállni.
A nők indítékai ezzel szemben mások. A férfi szeme, bőre, haja, megjelenése, különösképpen a nemzőképessége, tizedrangú számukra. Annál többet nyom a latban az, hogy valaki milyen helyet foglal el a hímek hierarchiájában. A nők „az ezüst hátú hím gorilla emberi megfelelőjét” keresik a leendő párjukban,3 vagyis az olyan férfit részesítik előnyben, aki uralkodni tud más férfiak fölött, és domináns helyzeténél fogva nagyobb zsákmányt tud biztosítani családja részére.
A nők „az ezüst hátú hím gorilla emberi megfelelőjét” keresik a leendő párjukban.
Habár a párválasztás motívumai a két nem esetében szemmel láthatóan mások, a cél végső soron mindkét nem esetében ugyanaz: az emberi faj fenntartásának biztosítása lebeg a szemük előtt – vélik az evolúciós tan hívei.
Sokan bizonyára felháborítónak találják, hogy vannak tudósok, akik a tudomány nevében a pénztárca vastagságával magyarázzák női szív titkát. De vajon csakugyan olyan szokatlan dolog-e, hogy egy ötvenes éveiben járó, pocakos, kopaszodó úr valamiért vonzónak tűnik a fiatal nők szemében? Nem érdekes például, hogy a fiatal és csinos titkárnők mindig a főnökükbe szeretnek bele és nem a korban hozzájuk illő hivatalsegédbe.
Ki ne tudna példákat sorolni arra, hogy a felkapaszkodott férfiak milyen könnyen adnak túl hűséges házastársukon, hogy magasabb társadalmi státusuknak, pillanatnyi politikai csillagállásuknak megfelelő fiatal, karcsú nőt válasszanak helyette maguknak.
A fiatal és csinos titkárnők mindig a főnökükbe szeretnek bele és nem a hivatalsegédbe.
A mindennapi életből vett példák sokasága mellett a társkereső apróhirdetések is mintha azt igazolnák, hogy nem teljesen légből kapott a nemek eltérő biológiai indítékaira való hivatkozás. A hirdetésekben a férfiak rendre csinos, fiatal lányokat, a nők viszont a lakással rendelkező, anyagilag jól szituált, diplomás férfiakat keresnek maguknak.
3. ábra
Ezt a jelenséget aligha lehet tagadni, a kérdés viszont, hogy mennyire általános jelenségről van szó. Beszélhetünk-e néhány eset kapcsán a férfiak és a nők különböző „biológiai indítékairól”? Bizonyítást nyert-e, hogy a párválasztásban a férfiak számára a nő fiatalsága, külleme, szexuális vonzereje csakugyan fölötte áll mindeneknek, illetve, hogy a nők többsége számára a férfi ereje, anyagi helyzete, társadalmi presztízse a perdöntő?
Lehetséges, hogy vannak erre utaló adatok, nekem azonban nem sikerült a nyomukra jutnom, így az evolúciós elmélettel kapcsolatban csak saját eredményeimre tudok hivatkozni. Több mutató mentén vizsgáltam meg a párválasztás indítékait, amelyek között szerepeltek az anyagi- és társadalmi presztízsszempontok is.
Minden ember jólétre és anyagi biztonságra vágyik, ez az igény azonban Vajdaságban sem a nők, sem a férfiak párválasztásában nem játszik meghatározó szerepet.
Arra a kérdésre, hogy a házasságától „jólétet és anyagi biztonságot remélt-e” a vizsgálatban résztvevő 1093 nő közül 410 válaszolt igennel 683-an pedig nemmel. A nők alig több mint egyharmada, 38 százaléka kalkulált az anyagiakkal, míg túlnyomó többségük, 62 százalékuk esetében a jobb anyagi helyzethez fűzött remények nem játszottak szerepet a férjhez menésben. Hajszálra azonos megoszlás tapasztalható a férfiak esetében is. Az 1107 férfi közül 414-en (37%) válaszolt igennel a kérdésre, míg 693-an (63%) nemmel feleltek. Az igen és nem válaszok csaknem azonos megoszlása a nőknél és férfiaknál erősen megkérdőjelezi azt a feltevést, hogy a nők esetében az anyagiak fontosabb szerepet játszanak a párválasztásban, mint a férfiaknál.
Ha feltételezzük, hogy nők a párválasztással nagyobb társadalmi presztízsre kívánnak szert tenni, célszerű utána járni annak is, hogy vajon ezt nem közvetett módon kívánják-e elérni. Például úgy, hogy a család számára magasabb társadalmi helyzetet biztosító diplomás emberhez mennek feleségül. De vajon így van-e? Számít-e valamit a férfiak iskolai végzettsége a nők szemében? Előnyben részesítik-e a „diplomás” embert a velük azonos képzettségű férfiakkal szemben? Persze ugyanezt a kérdést föl kell tennünk a kérdést a férfiak esetében is. Náluk magasabb iskolai végzettségű nőt vesznek feleségül, vagy inkább „rangon alul” nősülnek?
4. ábra
Nos, a vajdasági magyarság soraiban a házastársak iskolai végzettség szerinti megoszlása szembetűnő hasonlóságot mutat.
Felmérési eredményeim szerint Vajdaságban az esetek 60 százalékában azonos iskolai végzettségű nők és férfiak lépnek frigyre egymással.
Igaz, hogy csaknem kétszer annyi nő (40%) választott nála magasabb iskolai végzettségű férfit, mint ahány férfi magasabb végzettségű nőt (23%), ez az eltérés azonban az idősebb korosztályhoz tartozó nők és a férfiak iskolázottsági szintjének a különbségéből adódik. Ismeretes, hogy régebben a nők, különösen mezőgazdasági vidéken, kevesebb iskolát végeztek, mint a férfiak. Ma már, a fiatalabb korosztályok esetében a helyzet fordított: a lányok járnak tovább iskolába, míg a fiúk igyekszenek olyan szakmát választani, amellyel mielőbb munkába állhatnak.
Megvizsgáltam az életkorban mutatkozó különbségeket is. A jelentős életkorbeli különbség ugyanis a támaszkeresés sajátos formájaként is értelmezhető. Az állatvilágban az idősebb hím – bizonyos életkori határok között – erősebb és tapasztaltabb a fiatalabbnál, ezért többet tud magának (és az alomnak) a zsákmányból megkaparintani. Némileg hasonló a helyzet a férfitársadalomban is. Az ifjak nemigen rendelkeznek még javakkal. Ahhoz, hogy vagyonra és társadalmi presztízsre tegyenek szert, többnyire meg kell mászniuk a szakmai és hivatali szamárlétrát. Általában akkor kerülnek magasabb pozícióba, ha az idősebb generáció nyugállományba vonul, vagy ha valaki alkalmatlanná válik feladata ellátására.
5. ábra
„Jelentős különbségnek” az öt évnél nagyobb korkülönbséget tekintettem.
A felmérésben résztvevő 1093 nő közül 340 (31%) ment feleségül nála idősebb férfihoz, az 1107 férfi közül pedig 101 (9%) vett el idősebb nőt feleségül. A férfiak és nők túlnyomó többsége az életkor tekintetében hozzáillő párt választott magának.
Az életben bizonyára előfordul, hogy egy fiatal hölgy az 50-es éveiben járó igazgatóba „szeret bele” és nem a vele egykorú segédmunkásba, az ilyesmi azonban kivételes esetnek számít. Az a feltételezés sem állja meg a helyét, hogy a férfiak kivétel nélkül a fiatal nőkre hajtanak, hiszen kétharmaduk korban hozzá illő nőt választ magának, egy részük pedig, mintegy 10 százalékuk, kifejezetten az idősebb nőkhöz vonzódik.
6. ábra
Aligha szorul magyarázatra, hogy a szülői család egzisztenciális helyzete nagymértékben befolyásolja a fiatalok társadalmi felemelkedésének esélyeit. Az evolúciós elmélet alapján ezért azt várnánk, hogy a lányok a párválasztás során a jómódú családi háttérrel rendelkező fiúkat részesítik előnyben.
Megpróbáltam utána járni, hogy Vajdaságban milyen szerepet játszik a szülők vagyoni helyzete a párválasztásban. A felmérésben részt vevők válaszai alapján azt kell mondanom, hogy a szülők anyagi helyzetének vajmi kevés szerepe van a fiatalok egymásra találásában. Sokkal inkább a „zsák a foltját” elv érvényesül, mint a rideg számítás.
Házasságkötése révén a nők 27, a férfiak 29 százaléka került jobb anyagi helyzetű családba, túlnyomó többségük viszont – a nők 73, a férfiak 71 százaléka – hasonló anyagi helyzetű családból származó párt választott magának.
Összegezéseként elmondhatjuk, hogy az ún. „evolúciós elv” nem érvényesül a vajdasági magyarok párválasztásban.