Ez a kézirat hat éve fekszik a kiadó (és a szerző) fiókjában. Lehet, hogy abból a bölcs meggondolásból, hadd hulljon ki belőle mindaz, ami nem időtálló. De más magyarázata is lehet a dolognak.
1983 őszén és 1984 tavaszán, amikor a könyv íródott, mindenesetre más idők jártak, mint e sorok írásakor, 1990. szeptemberében. A nemzeti azonosságtudat keresése, a nemzeti-nemzetiségi viszonyokon belül jelentkező feszültségek, az etnikai identitászavarokra utaló jelek, még merőben más fajsúlyú kérdésként merültek fel. Akkor még rosszul vette ki magát, ha valaki nemzeti jellegű kérdésekkel kívánt foglalkozni, ha azokról a sokáig elnapolt társadalmi gondokról kívánt szólni, amelyek az etnikai identitás keresésében, az etnikai megmozdulásokban naponként észlelhetővé váltak.
Az akkor éppen csak észlelhető tendenciák, hatalmas viharfelhővé válva, szemünk láttára söpörték el azokat a rendszereket, amelyek a korábbi fél évszázadban arcnélküli tömeggé próbálták gyúrni az embereket, amelyek kíméletlen agresszivitással téptek ki az emberek szívéből minden társulási hajlamot, közösségi gyökeret. Csakhogy, s a könyv éppen erről szól, az azonosságkeresés, a civilizációs uniformizálódás kényszerének leküzdése, az etnikai jelleg tudatosodása, gyakran jár együtt aránytévesztéssel, olyan identitászavarok kialakulásának a veszélyével, amelyek ismét türelmetlenséget, agresszív nyelvi imperializmust, gazdasági és kulturális elnyomást eredményeznek.
A szerző számára nem vigasz, hogy a könyvében tárgyalt kérdések hat év alatt sem vesztettek semmit aktualitásukból. Inkább nyomasztó az a tudat, hogy az annak idején megfogalmazott gondok, a nemzeti azonosságkereséssel járó társadalmi és lélektani problémák igen súlyos próbatét elé állítanak bennünket napjainkban, jelesül épp az etnikai identitás aránytévesztései, a nemzettudat zavarai formájában. Mint ahogyan a könyv megjelenése is legfeljebb csak szomorú elégtételül szolgálhat számára, hiszen miután körmünkre égett a dolog, s az idő átgázolt fölöttünk, csak keserű szájízzel tud osztozni mások mulasztásával.
H. S.
Ada, 1990. szeptember 8.