ELŐSZÓ

Ez a kötet, amelyet a Tisztelt Olvasó a kezében tart, nem tartozik a hagyományos Ki kicsoda jellegű kiadványok sorába, még kevésbé tekinthető szaklexikonnak. Ismeretes, hogy a Ki kicsoda típusú könyvek valamely ország, térség vagy nemzet "híres embereiről" szolgáltatnak friss adatokat, a szaklexikonok pedig egy-egy terület kiválóságainak az életművéről adnak számot. Az előbbiek "naprakészek", gyorsan elévülnek, az utóbbiak az "örökkévalóságnak" íródnak. A Ki kicsoda jellegű könyvek esetében a címszavakban szereplő adatok a megkérdezett személy szubjektív közlésén alapszanak, amelyek hitelességéért a szerkesztők felelősséget nem vállalnak, a szaklexikonok adatait viszont szakértők és tanácsadók egész serege írja, ellenőrzi, cédulázza. 

Az általunk készített Vajdasági magyar közéleti lexikon szerkesztési elvei inkább a Ki kicsoda jellegű kiadványok szerkesztési koncepciójával mutatnak hasonlóságot, a lexikonban szereplő személyek kiválasztásának kritériumai azonban mások voltak. Nemcsak azoknak a tevékenységét és életpályáját kívántuk bemutatni, akik saját területükön kiváló eredményt értek el, és közismert személyiségekké váltak, hanem igyekeztünk számba venni a vajdasági magyar kultúra és közélet azon szereplőit is, akik a maguk helyén és módján - nagyobb hírnév nélkül - jelentősen hozzájárultak nemzeti identitásunk és értékeink megőrzéséhez, közösségünk anyagi és szellemi gyarapításához.

Tulajdonképpen, ahogyan mondani szokták, "egy füst alatt" két feladatot kívántunk megoldani. Az egyik célkitűzésünk az volt, hogy szellemi életünk kiválóságainak az összeírásával - tevékenységük, életpályájuk, érdeklődési körük, életművük bemutatásával - elkészítsük a vajdasági magyarság "szellemi regiszterét", más szóval felmérjük azt a tudástőkét, amellyel a jelen történelmi pillanatban rendelkezünk. Talán mondanunk sem kell, hogy az efféle "szellemi regiszter" milyen nélkülözhetetlen feltétele a gyors tájékozódásnak és kapcsolatteremtésnek, ugyanakkor az eredményes kisebbségi politika és a különböző közösségi cselekvési programok elkészítése sem képzelhető el nélküle.

A kortárs lexikon elkészítésének másik célkitűzése pedig a nemzeti közösségünk számára valamilyen szempontból fontos személyek minél teljesebb számbavétele volt. A vajdasági magyarság sajátos körülményei miatt fontosnak tartottuk bemutatni azoknak az életpályáját vagy fáradozását, akik mindennapi helytállásukkal és feladatvállalásukkal példaképül szolgálhatnak mások számára.

Tudvalevő, hogy az egyéni érvényesülési vágy és a közösség szolgálata egyaránt fontos összetevője minden egészséges társadalomnak. Sajnálatos módon ez az értékrend nálunk felborult, és sokak számára az a nézet vált meghatározóvá, hogy nincs értéke és értelme a közösségi szerepvállalásnak. A társadalmi-politikai körülmények külső kényszere mellett ennek a szemléletnek a térhódításával magyarázható kisebbségi közösségünk megfogyatkozása és társadalmi szerkezetének kedvezőtlen alakulása. 

Mindennek ellenére a vajdasági magyarság jelentős szellemi teljesítményekkel büszkélkedhet, és nem maradt a közösség sorsát szívükön viselő emberek nélkül. Voltak és vannak szép számban, akik az egyéni boldogulásukon túlmutató célt és értelmet kerestek életüknek, akik eredményeik és/vagy társadalmi szerepvállalásuk, politikai helytállásuk miatt megérdemlik, hogy délvidéki magyar közösségünk számon tartsa, és jobban megbecsülje őket. 

Természetesen nem könnyű feladat a kiválasztás, a teljesítmény és a szerepvállalás fontosságának megítélése. Különösen nehéz ez kisebbségi körülmények között, ahol hiányzanak a felemelkedéshez szükséges iskolák és a pozíciókhoz fontos intézmények. Egy kisebbséginek ma ötször kisebb az esélye arra, hogy diplomát szerezzen, mint a többségi nép tagjainak. Az azonos szintű teljesítmény eléréséhez kemény többletmunkára van szükség, az anyagi és szellemi megbecsülés kivívásának nehézségeiről nem is beszélve. Ezen okok miatt esetenként a teljesítmény nehezen mérhető művekben, pozíciókban, díjakban, elismerésben akár Szerbia, akár az anyaország vonatkozásában. De kisebbségi közösségünkön belül sem használhatunk egységes mércét. Másként merül fel a tehetség, a helytállás és a fontosság kérdése Szabadkán és Újvidéken, ahol a teljesítmény, a sikeres életpálya tudományos fokozatokkal, magas beosztásokkal mérhető, és másként a sorvadó falvakban, ahol a szűkülő élettér védelme, a kultúra ápolása, a beolvadás veszélyével való szembenézés jelent közösségi szempontból fontos értéket.

A félreértések elkerülése végett hadd szögezzük le: könyvünk nem értékel, mindössze számba veszi a közösségünk szempontjából fontosnak vélt embereket. A szócikkek egyetlen esetben sem tartalmaznak a szerkesztők részéről teljesítményre utaló minősítéseket, rangsorolást, de még jelzőket sem. A terjedelem sem áll összefüggésben a teljesítmény vagy életpálya értékelésével. A szócikk hosszúságával nem az illető fontosságát szándékoztunk hangsúlyozni, hanem egyszerűen arról van szó, hogy voltak, akik több adatot soroltak fel magukról, míg mások kevésbé részletezték munkásságukat.

Egy másik fontos megjegyzés: nem állt szándékunkban, de módunk és lehetőségünk sem lett volna rá, hogy az adatok pontosságát ellenőrizzük. A címszavakat az esetek több mint 90 százalékában a beküldött adatok alapján írtuk meg, csupán néhány esetben kellett más forrásokhoz¹ folyamodnunk.

Az olvasó kezében levő kortárs közéleti képtárunk és adattárunk természetesen nem teljes. Sokan hiányzanak a lexikonból, akiknek ott lenne a helyük, mert ismételt próbálkozásunk ellenére sem válaszoltak felkérésünkre. Előfordult ennek az ellenkezője is. Vannak, akik kitöltötték és visszajuttatták hozzánk a kérdőívet, az adatokból azonban kiderült, hogy egyelőre még nincs mögöttük olyan teljesítmény vagy közösségi eredmény, amely alapján a lexikonba kerülhetnének.

A kötet összeállítása csaknem négy évet vett igénybe. Az adatgyűjtés minden képzeletet felülmúló nehézségekbe ütközött. Ismételt sürgetés, megszámlálhatatlan telefon és e-mail eredményeként végül összeállt a kötet, csak éppen két évvel később a tervezettnél. 

Az adatgyűjtést 2000 decemberében kezdtük, 2004 őszén zártuk. Az adatlapokat - előzetesen mintegy ezret - postán, névre szólóan szétküldtük a címzettekhez. Voltak, akiknek a címét nem ismertük, ilyen esetekben az adatlapok továbbításához különböző intézmények, szervezetek, szerkesztőségek, pártok, társaságok segítségét kértük. Ezek közbenjárása nem mindig járt sikerrel, az érintettek egy része utólag arra panaszkodott, hogy nem kapta meg a kérdőívet, más részük azt várta volna, hogy a szerkesztők személyesen kérjék fel őket az adatlapok kitöltésére. Mint jeleztük, azok se válaszoltak mind, akikhez személyesen juttattuk el a kérdőívet. Nyíltan kevesen tagadták meg a válaszadást, bár erre is volt példa. Az okok többrétűek: a magyarság vállalásától való félelem, a (párt)múlttal való szembenézés kényelmetlensége, a saját életművel való elégedetlenség érzése, de voltak, akik egyszerűen nem kívánták az életrajzi adataikat nyilvánosságra hozni.

Nehezítette a helyzetet, hogy az adatközlőktől fényképet is kértünk. Sok adatlap azonban fénykép nélkül érkezett meg, ezért több száz fotót mi magunk készítettünk el. Ha nem volt erre módunk, be kellett érnünk régi, a nyomdatechnikai követelményeknek nem egészen megfelelő fölvételekkel. 

Az egységes megjelenítés elvéből nem engedve élő kortárslexikont kívántunk az érdeklődők kezébe adni. Néhány esetben kivételt tettünk az alól a szabály alól: voltak, akik kérésünkre eljuttatták hozzánk a kitöltött adatlapot, de időközben sajnos meghaltak. Úgy gondoljuk, hogy ezeknek a személyeknek méltányossági szempontból ott a helyük a lexikonban.

Négy éves munkánk eredményeként végül több mint 600 szócikk került a lexikonba. További több mint száznak a közlésétől - az adatok elégtelensége vagy a fénykép hiánya miatt - ez alkalommal el kellett tekintenünk. Reményeink szerint a következő kiadásra sikerül kiegészítenünk az adatokat és beszereznünk a fotókat.

Összegezésül elmondhatjuk, úgy érezzük, hogy alapvető céljainkat, amelyek a lexikon megírására ösztönöztek bennünket, sikerült megvalósítanunk. A Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet kortárs kép- és adattárával - a Vajdasági magyar közéleti lexikonnal - sikerült egy hiánypótló, hasznos kiadványt az olvasó kezébe adnunk.

Reméljük, hogy a következő kiadás előkészületeihez több segítséget kapunk, és 2006-ban ennél teljesebb kortárs adattárral és képtárral tudunk szolgálni. A célunk az, hogy a közösségünk szempontjából fontos személyek közül senki se maradjon ki a következő közéleti lexikonból, amelynek megvalósításához ezúttal is kérjük olvasóink segítségét. 

A jelen kötetre vonatkozó észrevételeiket és a lexikon következő kiadására vonatkozó javaslataikat az alábbi címre várjuk: Dr. Hódi Sándor. LOGOS - Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet, 24427 Tóthfalu, Zlatibor u. 4. Ki kicsoda 2004. E-mail: szechenyiintezet@adacity.net

Végezetül köszönjük a közreműködést mindazoknak, akik támogattak bennünket eddigi munkánkban. 

Dr. Hódi Éva és dr. Hódi Sándor

¹Gerold László: Jugoszláviai magyar lexikon (1918-2000). Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2001. A reál- és társadalomtudományok jugoszláviai magyar művelői. Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, Újvidék, 2002. Sorozatszerkesztő: Dr. Ribár Béla. Szerkesztők: Dr. Mészáros Széchényi Katalin (reáltudományok) és Dr. Szalma József (társadalomtudományok).